A nyár tagadhatatlan beköszöntével elkerülhetetlen, hogy a McDonald's háza táján is sor kerüljön egy-egy kötelező újításra. Ezúttal a gyönyörködtető változatosság a Sertés Klasszik Burger képében költözik műanyagtálcáinkra.
Ami a várakozásainkat illeti, nem tehetjük túl magasra a lécet, hiszen ezért a pénzért épphogy csak egy kicsit igényesebb üres zsemlével is elégedettnek kéne lennünk (persze csak amennyiben prémiumkategóriában és nem a sarki boltban tíz-húsz forintért utánunk dobott zsemlének gúnyolt valamiben gondolkozunk, de felteszem, hogy a Blog olvasói között ez a kérdés nem sűrűn merül fel). Így már csak az ár/érték arányt vizsgálva tízből legalább hét pontot kóstolás nélkül is érdemel a fogás.
A felszolgálás az étteremlánctól már megszokott és méltán bevált újrahasznosított csomagolópapírban, műanyagtálcán történik. Külön pluszpontot érdemel a fogáshoz mellékelt tájékoztató lap, amelyből egyrészt az étterem aktuális promócióiról, másrészt a különböző termékek energia- és allergén anyag-tartalmáról értesülhetünk. Alapesetben fél ponttal szoktam jutalmazni ezt a kiegészítést, azonban hétfő óta jómagam is az Atkins-diétások népes táborát gazdagítom, ezért külön fontos, hogy naprakész legyek a kalóriainformációkat illetően. Erről érdeklődés esetén majd külön posztban írok, most csak annyit, hogy a megszokottól eltérően ez alkalommal plusz egy pontot ért nálam ez a hasznos kiegészítés.
Lássuk a tartalmat! A fogás a McDonald's hírnevéhez méltóan teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült zsemlében érkezik. A keresztmetszet síkjában enyhén pirított, kellemesen porózus, azonban mégis elegendő anyagot tartalmazó péksütemény már önmagában megállná a helyét egy bögre zsírszegény tej mellett, de a hamburger feltéteinek közrefogására sem találhatnánk jobb választást. A hús fűszeres sertéshús, ami elsőre talán riasztó lehet az Angus-marhán nevelkedett étterembejárók számára, azonban aki korábban kóstolta a McFarm-szendvicscsalád valamelyik tagját, meggyőződhetett, hogy a húspogácsa kizárólag 100% mangalicacomb és -lapocka 2:3-arányú keveréke. Egyesek a "keverék" szó hallatán is visszakozhatnának, azonban érdemes belegondolni, hogy a legkiválóbb kávék is Arabica és Robusta kávészemek őrleményének vegyítéséből készülnek, de erről majd egy külön posztban fogok írni. A hús elkészítése során először egy leheletvékony kérget kap, majd ezt követi a tizennégy órán át tartó konfitálás. Az eredmény magáért beszél.
A hús felett friss jégsalátát találunk, valamit kígyóuborkát. A párosítás némileg meglepő és sajnos nem is sikerült túl karakteresre, én a teltkarcsú sertés-alaphang mellett talán jobban hangsúlyoztam volna a nyárias felharmonikusokat. Másik -- bár talán inkább csak személyes jellegű -- bánatom az apróra vágott hagyma. Nem érzem jó döntésnek a hosszú hónapokig érlelt és egyesével válogatott hagymafejek sajátos karakterének ilyen módon történő deformálását; a nagyravágott karikák valahogy mindig jobban kiemelik azt a szükséges kontrasztot, amit ennek a komponensnek a többi összetevővel kell vagy kéne alkotnia. Végezetül fogásunkat mintegy habarcsként a Big Macből régi ismerősként visszaköszönő egyedi szósz fogja össze, ehhez azt hiszem, nem szükséges semmit hozzáfűzni, hiszen nem véletlenül őrzik a receptet hétpecsétes titokként.
Összpontszám: 8.92/10
